veteranus

2025.05.28 09:24

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12)

Az Ige szerint az Úr Isten teremtette az embert: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Móz 2,7) Isten azoknak, akik hit által Őbenne élnek, megjelentette a maga titkait, azoknak, akik Őt szeretik, kijelenti magát. „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14,21) Ám a por-ember olyan hamar el tud bizakodni és olyan hamar elfelejti az eredetét. Hányan dicsekszenek származásukkal, vagyonukkal, tudásukkal? De vajon van-e valami dicsekedni valónk? Hiszen porból lettünk és porrá leszünk. De mi lelket is kaptunk portestünkbe, és ez a lélek azt akarja, hogy kapcsolatunk legyen az Istennel, hogy a közelébe juthassunk. A testünk a maga por voltánál fogva húz le a földre, de Isten adott ebbe a portestbe lelket, amely lélek indító, felemelő erő. Szentlélek nélkül a testünk értéktelen, bár büszkélkedhetünk a testünkkel, büszkélkedhetünk az erejével, vajmi keveset ér. A testünk hajlandó minden rosszra, telve van kívánságokkal és gerjedelmekkel, de azért adott Isten lelket belé, hogy legyen az zabla és irányító a testünkön. Jakab apostol írja, hogy a lovak szájába zablát kell vetni, különben nem lennénk képesek megfékezni azt a hatalmas erejüket... Ilyen megfékező és irányító eszköz a mi testünkön a Szentlélek. A Szentlélek uralma alatt állunk, Ő vezet és irányít bennünket? A Lélek azt akarta, hogy végezze el azt a munkát, amelyet az Atya rábízott. Ha Jézus Krisztuson a kereszten a test uralkodik, megmenthette volna ugyan a saját testét, de nem végezhette volna el a megváltás munkáját. Ne felejtsük el soha, hogy porból vétetett emberek vagyunk, de adjuk hálát Istennek azért, hogy a maréknyi portestünket megajándékozta a maga Szentlelkével.

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. (Zsid 1,1-3)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.27 07:38

A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Zsolt 103,13)

Kiért és miért adhatunk hálát? A Megváltó Krisztus Jézusért, Aki által kapcsolatunk lehet az Istennel. Az Ő Szentlelkéért, aki mindezt megérteti, és megnyitja szánkat a hálaadásra. De hálát adhatunk minden egyes új napért, a betevő falatért, az otthonunkért. Hálát adhatunk a szeretteinkért. Hálát adhatunk a gyülekezetért, a közösségért, amelybe helyezett Egyetlen Urunk. „Áldjad, lelkem, az Urat!” – szólít fel minket Dávid a zsoltáraiban. Jézus Krisztus, az Isten Fia az ördög munkáinak lerombolója a világban és az egyes ember életében is. Mert Ő erősebb a sátán minden mesterkedésénél, még akkor is, ha sokszor ennek ellenkezőjét tapasztaljuk ebben a világban. Betlehemben nem volt számára hely. Ám ott mégsem az emberek szívét megkeményítő ördög lett a győztes, hanem a Krisztus Jézus, Aki jászolban születve azért jött erre a világra, hogy az ördög foglyaként vergődő embernek az Isten szeretetéről szóló Örömhírt elhozza. Nem az ördög praktikái győztek a keresztre vezető útján sem. Sem amikor az Őt elhagyó, megtagadó, eláruló tanítványok, a rá halálos ítéletet kérő és kimondó vallási és világi vezetők, a megvezetett tömeg akarata érvényesült. Nem a mindezek mögött megbújó és ármánykodó, emberi akaratokat felbujtó, indulatokat felkorbácsoló ördög volt a győztes akkor sem, hanem az Isten akaratára és szeretetére igent mondó Jézus Krisztus. Aki a keresztet azért vállalta, azért szenvedett és halt meg, hogy a sátánt legyőzze az e világon élő ember életében. De így van ez mai világunkban is. Érte adjunk hálát legfőképpen...

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt 103,1-6)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.26 10:19

...feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk... (1Thess 4,16)

Európai kultúránkban a halál témáját kerülni szokás vagy csak borúsan beszélünk róla. A keresztények is megpróbálnak kibújni előle közhelyes metaforákat használva. Isten Igéje azonban világosan beszél a halálról. A földi elmúlás egyáltalán nem fenyegető azok számára, akik csak a Krisztusban bíznak: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük” (1Thess 4,13). Isten a halál által csak megnyitja az ajtót, hogy tökéletes, örökkévaló és örömteli közösségben lehessen megváltott gyermekeivel. A Biblia biztosít minden hívőt arról, hogy haláluk nem tragédia, hanem győzelmes belépés a Mennyekbe. Egyetlen Urunk pedig gondot visel arról, ami az övé. A halálhoz kétféleképpen viszonyulhatunk: reménytelenül vagy reménykedve. A reménytelenek azt hiszik, hogy már semmit sem várhatnak az élettől, veszteségük véglegesnek tűnik számukra. A reménytelieknek azonban van miért előre tekinteniük, ezáltal az ő veszteségük csupán átmeneti. Csak kezdete egy végtelen életnek, ami Isten ajándékaival van teli. Reménységünk abból ered, hogy tudjuk a következő igazságokat: egyrészt „hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt” (1Thess 4,14). Azután: Mivel ez hisszük, azt is hisszük, hogy Jézus vissza fog térni. Ha hiszünk Jézus Krisztus visszajövetelében, az biztos tudatát adja annak: „hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt”.  Többé nem leszünk sebezhetőek, nem taglóz le lelkileg bennünket a rák, cukorbetegség, szívpanaszok, ízületi gyulladás, fáradtság, gyász, félelem, kísértés, a függőségek, kudarcok, sem semmi más baj. Teljesen átalakulunk Krisztus Jézushoz hasonlóvá... 

De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,9-13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.23 08:28

Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig. (1Krón 16,15)

Sajnos, leginkább csak olyankor fordulunk az Istenhez, amikor valamit kérni szeretnénk Tőle. Vajon a mi Egyetlen Urunknak nem fáj-e, ha csak kezét keressük, Őt magát, orcáját nem? Isten már a pusztában vándorló népének is tudtára adta, hogy: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3). Meg akarta értetni velük, hogy Ő nemcsak „arra való”, hogy adjon. Azt akarta, hogy figyeljenek rá, megismerjék Őt, bízzanak Őbenne. Nem akart versenyre kelni Egyiptom "húsos fazekaival", Ő mást akart nekik adni: Istenükké akart lenni, és őket népévé formálni. Az Úr Jézus negyven napi éhezés után is előbbre valónak tartotta, hogy mennyei Atyja orcáját keresse, lélekben Ővele legyen, mint azt, hogy éhségét csillapítsa. Ezért nem sikerült Őt messiási küldetésétől eltéríteni. Ma az Istenhez való viszonyunkat vajon mennyiben befolyásolja, hogy kéréseink teljesülnek-e Nála vagy sem? Ez hitünk érettségét mutatja. Mi vajon tudunk-e így bízni Urunkban minden körülmények között? Akkor is, ha úgy tűnik, nem mozdul értünk a keze? Hisszük-e, hogy valami jobbat akar adni, mint amit mi kértünk Tőle? Tudjuk-e „dicsőíteni szent nevét, mielőtt még meglátnánk, mit készített el számunkra? Minden nap meghozunk kisebb nagyobb döntéseket, és mindig szempontok alapján döntünk. Amikor vásárolni megyünk, a minőség és az ár is fontos szempont.  De más ruhát veszünk fel, ha templomba megyünk és más ruhát, amikor dolgozunk a hobbykertben. Mindig valamilyen szempont, vagy szempontok alapján döntünk. Van-e életünknek "mennyei szempontja"? Mit jelent ma nekünk személyesen az, hogy Krisztus Jézus feltámadt és a Mennyben van? Ahhoz, hogy ez a kérdés a helyére kerüljön, arra a kérdésre kell válaszoljunk: kicsoda nekem Jézus? Ha egy nagy tanító, egy távoli istenség, akkor nincs nagy jelentősége a mennybemenetelének. De ha Jézus számomra az Isten Szent Fia, Aki meghalt a bűneimért a kereszten, harmadnap feltámadt, felment a mennybe, Szentlelke által állandóan velem van, Ő az, aki visszajön és magához vesz engem is, akkor az odafelvalókkal kezdek el törődni és nem a földi pökhendi pojácákkal...

Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. (1Krón 16,28-34)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.22 10:01

... helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,3)

Jézus Krisztus, Aki húsvétkor legyőzte a halált, feltámadt, felment a mennybe.  Milyen jó, hogy Istennek nincs lehetetlen! Hiszen mit is mondott Jézus? „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.” (Jn 14,16) Krisztus Jézus tanítványainak kiválasztása többféle módon történt. Volt, aki hallott Őróla és követte. Volt, akit maga Jézus szólított meg és így követte őt. Ma is többféle képen történik Jézus tanításának követése, maga a megtérés. Van, aki hall Jézusról, és eldönti szívében, hogy azt az utat akarja járni, amiről hallott. Van, akit a Szentírás olvasása indít arra, a krisztusi életformát válassza. Mindkét esetnek az a lényege, hogy valamilyen formában megismerjük Egyetlen Urunkat. A megszerzett ismeretek felkeltik az érdeklődésünket, és igyekszünk a való életben is találkozni Vele. Jézus nem zárkózik el tőlünk, sőt próbálja még ismertebbé tenni magát. Amit korábban róla írtak a próféciák, az mind beteljesedett, az Őt követők az Írásokban megjelent tudósításokat mind igazolták. Ezzel már előrevetítik a Szentlélek eljövetelét és a pünkösdi örömüzenetet, hiszen ebből tudhatjuk mi is, hogy attól, hogy Jézus felment a mennybe, nem hagyott bennünket magunkra egy pillanatra sem. Azonban, van egy másik, fontos vonatkozása is a dolognak: ezáltal Jézus nekünk is megnyitotta a mennyország kapuját, ezzel az örök életet. Ez pedig erőt adhat nekünk a cselekvésre minden nap, a nehéz helyzetekben is – hiszen immár tudjuk, hová tartunk, és Kihez tartozunk.

Hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. (Jn 14,10-13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned nekem is örök életem van.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.21 09:19

Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. (Zsolt 90,16)

A világ "bölcsessége" Isten előtt bolondság, már ezen a földön is az, a halál után pedig még inkább az lesz. Nekünk nem emberi, nem világi, nem természetbeli, hanem felülről való mennyei bölcsességre van szükségünk. A világi értelemben bölcs és okos emberek között mindig olyan szomorú látni, hogy talentumaik ellenére nem tudnak helyesen élni. Sok mindenhez értenek, mégis elválnak, alkoholistává züllenek, kábítószer vagy a nikotin rabságában élnek. "Okosak", értelmesek, mégsem bölcsek. Egyetlen Urunk ezt mondja, hogy megmenekülhessünk a haragja elől: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Aki kívül áll az isteni védelmen, ami egyedül Krisztus Jézustól adatik, azon az Isten haragja van. Az Urat keressük mindenkor, mindenben: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.”(Ézs 55,6) Ha Isten munkálkodik bennünk, és meggyőződtünk bűnös voltunkról, akkor is meneküljünk a Krisztushoz. Hagyjunk fel azzal a reménnyel, hogy "okossággal" megmenthetjük önmagunkat. Az, hogy megpróbálunk a mai világ elvárásainak megfelelően élni, de mindezt a kegyelem ereje nélkül tesszük, csak a bűneinket fokozza. Hagyjuk el mindazt, ami távol tart Krisztustól, és menjünk csak Őhozzá. Ő csodálatos módon megmutatja az erejét, megment és üdvözít.  Ne felejtsük el soha, hogy teremtmények vagyunk, és adjuk hálát Istennek azért, hogy a törékeny testünket megajándékozta a maga Lelkével. Sok bűnt elkövetünk, rengeteg gonoszság van bennünk, irigység, rosszindulat tör ki belőlünk. Nagy kegyelem, hogy mégis ezen a romlott testen a Szentlélek uralkodik, és Isten Lelke által az Ő csodálatos eszközévé válhatunk. De csak akkor, ha átadjuk életünk fölött a vezetést Jézusnak. Az eredetünk eszünkbe kell, hogy juttassa azt is, hogy teljesen Isten hatalmában vagyunk. Amikor az Isten akarja, akkor térít vissza ismét a porba. De milyen nagy vigasztalás, hogy Isten mindent a maga helyére visz vissza. A testet a porba, mert onnan vétetett, a lelket Önmagához, mert az Övéből való.

Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. ... Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. (Jn 14,20-24)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.20 08:03

Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. (Péld 16,9)

Arra bíztat bennünket mai Igénk, hogy bízzuk rá magunkat Istenre, és meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő irántunk való szeretetével és hűségével valóban rendet tud teremteni körülöttünk. Egyetlen Urunk rendbe szeretné hozni azt, ami számunkra reménytelen feladatnak látszik. Ezért nem szabad apatikusan szemlélni életünk problémáit, nehézségeit, bűnök ütötte sebeit, mert Isten ereje sokkal nagyobb a bennünk és körülöttünk lévő bűn pusztításánál. Krisztus Jézus feltámadása, az Ő halált is legyőző ereje Isten szeretetének a legteljesebb bizonyítéka. Ha Istennek erre a mindennél erősebb szeretetére hagyatkozunk, akkor rend lesz az életünkben, mert a gonosz már nem győzhet felettünk. A papírlap alá tett mágnes hatására az addig összevissza szóródott vasreszelék egyszerre szabályos rendbe áll össze. Arra kényszeríti, hogy a mágneses erővonalak mentén egy bizonyos rendbe álljon be. A mágneses erő hatására rend lesz ott, ahol addig rendetlenség volt. Láthatjuk a párhuzamot saját életünk és az említett fizikai kísérlet között. A vasreszelék nem más, mint életünk szétszórt, rendezetlen, összevissza dobált dolgai, amelyek között mi sokszor hiába próbálunk meg rendet teremteni. De még sem megy, semmi sem akar igazán a helyére kerülni, valahogy nem találjuk azt a rendet, ami szerint pedig rendezni kellene az életünket. Az Isten szeretetének és gondviselésének erővonalai viszont úgy tudják összerendezni életünk szétszórt dolgait, mint a mágneses erővonalak a vasreszeléket. Ha kérjük és engedjük, hogy Isten az Ő gondviselésével belenyúljon életünkbe, akkor addig szétszórt dolgaink egy csapásra rendeződnek. Az összevisszaságból Krisztus Jézus szabadít meg bennünket. Jézus neve éppen ezt jelenti: Szabadító, Aki mindig velünk van. Ő szabadít meg bennünket életünk káoszából, a minden emberre kiterjedő fogságból, a bűn fogságából. Neki van hatalma arra, hogy letörje a bilincseinket, előttünk megnyissa az utat hazafelé. 

Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. (Mt 1,21-25)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is eljöttél.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.19 08:51

Ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt 50,23)

A Biblia írja: „… megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” (1Móz 2,7). Isten képzelőerőt adott nekünk. Ez minden más teremtményétől megkülönböztet minket, ez teszi lehetővé, hogy eljussunk a Holdra, feltaláljuk az Internetet. Azt is, hogy álmodjunk, és azt is, hogy dicsőíteni tudjuk Egyetlen Urunkat. Ugyanakkor bár Isten elénk ad egy képzetet, nekünk kell dolgoznunk rajta, hogy az valósággá is váljon. Isten ezt is mondta: „… enyém a világ és ami betölti.” Tehát ne panaszkodjunk amiatt, amink még nincs, inkább arra figyeljünk, amink már van, legfőképp arra, hogy mit hozhatunk ki belőle... Isten adta a választás szabadságát is. Felruházott bennünket azzal a képességgel, hogy jó döntéseket tudjunk hozni, és aszerint is tudjunk cselekedni. De bár Isten megadta nekünk ezt a képességet, azért ne akarjuk egyedül használni! Krisztus Jézustól tanultuk: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az...” (Jn 3,6). Ezért bízzuk magunkat a Szentlélek vezetésére. Jézus azt ígérte tanítványainak, hogy erőt kapnak, amikor eljön hozzájuk a Szentlélek, és ez igaz ránk nézve is. Az Isten mindent odaadott, amire szükségünk lehet földi életünkben, hogy sikert érjünk el abban, amire elhívott bennünket. De nekünk kell beteljesítenünk Istentől kapott kreativitásunkat! Minden nagy eredmény egy látással (képzelőerővel) kezdődik, és Isten minden Őtőle kapott látáshoz megadja a beteljesítéséhez szükséges belső erőt. Lehet, hogy mások képzettebbek, vagy nagyobb a tapasztalatuk, de a kreativitás nem csak nekik adatott meg. Ha nem élünk vele, vagy egyenesen visszaélünk vele, akkor, vagy megelégedünk kevesebbel, vagy egészen másra fordítjuk, mint amire az Isten szánta. Bármire érzünk is elhívást, tegyük meg hitben, és fogjunk hozzá azonnal. Ha arra várunk, amíg tökéletesen tudjuk csinálni, akkor sosem fogjuk megtenni... 

Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. (Jn 3,5-7)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.16 09:24

Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? (Mt 13,28)

Háborúság idején fél győzelmet jelent megismerni az ellenséget. A keresztyén életben is igen fontos dolog ez. Fontos ez különösen most, amikor annyian hivatkoznak "keresztyén" voltukra, mégis cselekedeteiken keresztül más erő szolgálatába léptek. Van nekünk egy nagy ellenségünk, aki szüntelenül arra törekszik, hogy megrontson, tönkretegyen bennünket. Az Úr Jézus Krisztus azért tudott mindig biztos győzelmet aratni a sátán fölött, mert felismerte a szándékát. Tudta jól, hogy mit akar elérni még akkor is, amikor fűt-fát ígér, de csalni akar. Az első emberpár azért bukott el, mert nem ismerte fel a sátán szándékát. Hitt ígéreteinek, ezért fontos, hogy mi felismerjük ezt a nagy és veszedelmes ellenséget! Meg kell tudnunk különböztetni az Igazságot, az igaznak hazudott zagyva skizofrén beszédtől. De ha nincs jelen az életünkben az Isten Szentlelke, akkor nem tudunk védekezni a sátán támadásai ellen sem. Akkor a gonoszság befolyásolni tudja a hangulatunkat, közönyösségbe taszíthat vagy dühötté tehet bennünket. A győzelemhez szükség van az ellenség megismerésére, de még nagyobb szükség van arra, hogy megismerjük Azt, aki legyőzte az őt. Mennyi konkolyt hint az ördög az ember szívébe azzal, amikor belehinti a tiszta érzések közzé az irigység, a szertelenség, a nagyravágyás, a kapzsiság, az önhittség, a cinizmus konkolyát? Összekeveri a  az ember életét a bűnös világ csábításaival; ennek a teremtett világnak örömével, szokásaival, a bűnös élvezeteivel, az erkölcstelenségével. Ebben van a sátán nagy diadala és nem ok nélkül mondja Krisztus Jézus: Az ellenség cselekedte ezt. Ellen kell állnunk ezeknek az ördögi erőknek. De hogyan tegyük ezt? Úgy, hogy felkészülünk a kísértésére: „Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.” Mielőtt nemet tudnánk mondani az ördögnek, meg kell tanulnunk igent mondani Jézus Krisztusnak. Szükségünk van a megváltás erejére. Isten kardja maga Isten Igazsága, de csak akkor válik fegyverré a kezünkben, ha Krisztus Jézus bennünk él.

Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mt 13,29-30)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, mindennapi gondoskodásod.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.05.15 08:33

Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)

Olykor megindul a föld a lábunk alatt. Ami idáig stabilnak tűnt, kiderül, hogy nem az. Amire építettünk, kiderül róla, hogy kár volt. Egy betegség, egy haláleset, egy munkahelyi elbocsátás, egy kormányzati idióta bejelentés mind-mind megindíthatja a földet alattunk. De ilyenkor is lehet bízni, és nem magunkban, hanem az Egyetlen Urunkban. A mindent, bennünket is kezében tartó, hatalmas, lehetetlent nem ismerő Istenben. „Ne félj, csak higgy!” – mondja Krisztus Jézus, ha bármi aggaszt, nyugtalanít bennünket. Nincs ennél bölcsebb, amit megtehetünk a nehéz helyzeteinkben. Mert rajtunk múlik, ezért álljunk meg rendszeresen, csendesedjünk el, vegyük észre az Úr kegyelmét és vigyük elé dolgainkat! A Biblia írja: "Aki hisz a Fiúban, örök élete van.” (Jn 3,36) Itt ezen a földön a mennyország előszobájában vagyunk, ahol imádkozunk, ahol a szolgálunk, a bűneinket megvalljuk, és megbánjuk. Ez az az előszoba,  amiután elérkezünk a mennyország kapujába. „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Jn 5,24) Sok ember elcsügged, ha úgy látja, hogy a küzdelem mindig hevesebb és erősebb lesz, és amelyben neki is küzdenie kell a hitben való megállásért, az igazságért és az üdvösségért. Még azt is gondolhatja ilyenkor, hogy Isten elhagyta őt... De éppen az ellenkezője igaz. Minél hevesebb, erősebb a támadás, annál közelebb van, és annál inkább segít bennünket az Úr. Bármi is történjék a világban, Isten sohasem hagyja el azokat, akik Őbenne bíznak, és nevét segítségül hívják.

Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak. ... És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád. ... A ki ellened összegyűl, elesik általad. (Ézs 54,10-15)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk